Get Adobe Flash player

A zalaszentgróti állami alapfokú oktatás története

A XIX-XX. század századforduló éveiben Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterként a millenniumi ünnepségekkel összefüggésben több száz új népiskolát építtetett. A zalaszentgróti Állami Elemi Népiskola megalakulása is e korszakhoz köthető. Ennek hatására csökkent az analfabetizmus, nőtt a tanítók, tanárok száma. Wlassics az állami elemi népiskolákban ingyenessé tette a tanítást. Rendelkezett az iskolai könyvtárak és ifjúsági egyesületek létesítéséről. Az állami népiskolák számának növelése, a közoktatás történetének igen fontos öt számjegyes osztályozás bevezetése mellett fokozottan ellenőrizte a tankötelezettség betartását.

1. A zalaszentgróti Állami Elemi Népiskola

Zalaszentgrót abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a századforduló előtt három felekezeti – 1 római katolikus,
1 izraelita, és 1 ágostai evangélikus – iskola is működött a községben. 1893 májusában felmerült az evangélikus felekezet egyháztanácsában annak a lehetősége, hogy csatlakozzanak ahhoz a mozgalomhoz, melyet a római katolikus hitközség indított annak érdekében, hogy a felekezeti iskolájukat államosíttassák. Ennek legfőbb oka a felmerülő pénzügyi nehézség volt, ugyanis az előírt tandíjat (ami egy évre 1 ft. 60 krajcár volt) a szülők nem fizették rendszeresen, a római katolikus felekezet pedig nem volt képes önerőből fenntartani az iskolát. Ezt azonban nemcsak a katolikus, de a másik két felekezet vezetősége is így látta. Ezért döntöttek úgy, hogy csatlakoznak a legnagyobb felekezet által indított kezdeményezéshez. Az államosítási kérelem másik okát a hitközségek abban jelölték meg, hogy a felekezeti iskolákban a növekvő gyermekszám miatt egyrészt helyhiány alakult ki, másrészt az egy tanító alkalmazása már nem volt elég az oktatásra. Emiatt az államosítási kérelemnek leginkább pénzügyi-gazdasági okai voltak.

Az 1893-ban kezdődött tárgyalások a felekezeti vezetők és az állam tisztviselői között 1897-re fejeződtek be. Döntés született arról, hogy a felekezetek iskolai vagyonának megtartása mellett a község egy 8 teremből álló épületet bocsát az állam rendelkezésére egy állami elemi iskola felállítására.

Az iskola épületének alapkövét 1898. május 18-án tették le. Az épület terveit Stein Miklós mérnök készítette el, és a kivitelezést Aschenbach Gusztáv mérnök irányításával végezték. Az építkezés befejezésének időpontját 1898. október 15-ében jelölték meg.

2. Az 1899-1900-as első tanév

Az első tanév az állami elemi népiskolában az 1899/1900-as tanév volt A VI. osztály megnyitásával az intézet teljes egésszé fejlődött ki. A beiratkozások szeptember 5-én kezdődtek, 9-én pedig nagy ünnepség keretében az iskolát átadták a nyilvánosságnak. A megnyitó ünnepségen megjelentek: - Dr. Jankovich László – Zala vármegye főispánja, - Csertán Károly alispán, - Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos tanfelügyelő, - Továbbá több előkelő megyei tisztviselő. Az igazgató a megnyitáskor Glázer Gyula volt. Az iskola úgy kezdte meg működését, hogy a fiú- és leány tanulók külön osztályokban tanultak. Eszerint beszéltek fiú - illetve leányiskoláról, amely lényegében ugyanazon iskola volt. Beiratkozott az elemi iskolába: 153 fiú és 158 leány. Összesen: 311 tanuló. Az ismétlőiskolába 103 fiú, 22 leány, összesen: 125 tanuló járt.

A Magyar Királyi Állami Elemi Fiú- és Leányiskola első tantestülete:

1. Glázer Gyula igazgató

2. Barta Albert tanító

3. Farkas Anna tanító

4. Pallanky Anna tanító

5. Rozs Matild tanító

6. Szűts Imre tanító, evangélikus hitoktató

7. Csizmazia Pál lelkész, római katolikus hitoktató

8. Hirteinstein Adolf rabbi, izraelita hitoktató

3. Az Állami Elemi Népiskola további évei

1900-01-ben indult be a Gazdasági Ismétlő Iskola az elemi iskola épületében. Természetesen általános ismétlő is működött külön a fíúknak és külön a lányoknak. A gazdasági ismétlőben gazdasági szakoktatás folyt. Az oktatók gazdasági képesítőt végeztek. A diákok tanultak fametszést, szőlőoltást, konyhakertésztet, varrást. Az iskolához gyakorlókert is tartozott. Az 1905-06-os tanévben a mindennapi iskolába 291 magyar és 8 német anyanyelvű tanuló járt. Az ismétlő iskola 66 tanulója mind magyar. A tanítói könyvtár 114, az ifjúsági könyvtár 251 kötetet tartalmazott. Az iskola valamennyi tanára mellékfoglalkozásban is dolgozott. 1907-ben a szombathelyi menhely telepet létesített Zalaszentgróton, így a tankötelesek száma 69-cel gyarapodott. Az első osztályban 76 tanuló volt, sőt voltak gyerekek, akiket vissza kellett utasítani. Az iskola igényt tartott még egy tanítóra, de nem kaptak új embert. 1910-ben tervezik egy ipari tanonc-iskola felállítását. Egy ilyen típusú iskola működését a törvény már 50 tanuló esetében lehetővé teszi, Szentgróton pedig már száz főt is meghaladta az iparos tanulók száma. Ezért 1912-ben a miniszterhez fordultak ennek engedélyezéséért, valamint Horváth Imre bíróhoz és Sztrókay Gyöngyi jegyzőhöz. Ebben az ügyben a megyétől kértek támogatást. Ugyanebben az évben az iskola 253 korona államsegélyt kapott. 1913-1914-es tanévben beindul az első vegyes osztály Rosler Gyuláné, Néder Margit tanítónő vezetésével. 1918-ban a tanulók száma 260 főt tett ki. 1920-ban a tantermek száma már nyolc volt. A tanítói létszám 13 fő, ebből 9 működött, 3 fő felfüggesztett és 1 fő hadifogoly volt. 1923-ban táblát helyeznek el az iskola falán a háborúban elesett 36 szentgróti katona emlékére. Ehhez támogatást kaptak a helyi pénzintézetektől. Október 6-át iskolai szinten megünnepelték. 1930-ban a királyi tanfelügyelő látogatást tett az iskolában. A felügyelő elégedett az iskola berendezési tárgyaival, a tanítók munkájával. A tanítás az összes osztályban zavartalanul folyik. Az 1940. évi jegyzőkönyv alapján az igazgató osztálylátogatásokat végzett. Megállapította, hogy a számolás-mérés tanítása az összes osztályban helyes módszerrel történik. A tanulók számolási készsége fejlett. A tantestület elhatározza, hogy a madarak és fák napját az időjáráshoz alkalmazkodva május hó második felében tartja. Az iskolában tornaszoba nem volt, így a folyosókon és az udvaron tornásztak a tanulók. Az 1943/44-es tanévben megszűnt az ismétlő, belépett a 7. és 8. osztály. 1943-tól 1945-ig az iskola egyre rosszabb körülmények között működött, míg 1944 novemberétől az 1945. évi tanévkezdésig tanítási szünetre került sor. 1964-től kezdődően az oktatás elég nagy gond volt. Körülbelül 700 tanuló járt az iskolába. A 21 tanulócsoport 10 tanteremben működött. 1963-tól az aranyodi és tüskeszentpéteri gyerekek is ide jártak iskolába. A magas létszám tette szükségessé az egész napos oktatást. Teremhiánnyal küszködtek. "C" osztályokat is indítottak. Annyira kevés volt a hely, hogy a Zala-parti régi gimnázium épületében is négy osztályt, alsós osztályokat oktattak. A magas tanulólétszám és a helyszűke miatt szükségesnek látszott egy új iskola megépítése.